Augusztus 7-én kezdődött a Magyar Táncművészeti Egyetem nyári kurzusa azok számára, akik az intézmény táncművész előkészítő évfolyamaiba járnak, illetve bármely magyarországi intézmény nem professzionális képzésében vesznek részt.
Lőrinc Katalin DLA, Harangozó Gyula-díjas táncművész és egyetemi tanár a nem professzionális képzésben tanuló résztvevők számára tart technika, valamint improvizáció órát.
A mesternő úgy fogalmazott, a nyári kurzusnak két funkciója van, melyből az egyik fontos szempont, hogy nyáron is legyen mód a fejlesztésre, gyakorlásra. A másik, hogy az ország és a város amatőr iskoláiból érkezhessenek hasonló korosztályból gyerekek, akiknek a kurzus teret ad a találkozásra.
„Egy nyári kurzus mindig a találkozások fóruma.”
– mondta el Lőrinc Katalin, majd az előkészületekkel kapcsolatban megjegyezte a szervezettség fontosságát. A Mesternő azt is elárulta, igen bonyolult folyamat előzte meg a nyári kurzust, hiszen a csoportok elosztása, a megfelelő oktatók kiválasztása, illetve az időbeosztás elkészítése nem egyszerű feladat.
„Talán a valószínűségszámítás a megfelelő szó erre a tervezési fázisra.”
Lőrinc Katalint arról is kérdeztük, milyen a közös munka a nyári kurzus résztvevőivel, milyen tapasztalatai vannak a gyerekekkel kapcsolatban a kurzus elején.
„Általánosan elmondható, hogy motiváltak, mert itt végre valami nem kötelező, hiszen ők vállalták, hogy erre a hétre, vagy még a következőre is eljönnek. Az, hogy aztán a fáradtság mit ad hozzá, vagy egy esetleges kudarcélmény – mert egy idegen anyagról van szó -, ott már nekünk kell résen lenni és motiválnunk kell őket. Az ember gyorsan érzékeli, tehát, én legalábbis mindig megpróbálom kitapogatni, merre lehet, merre nem lehet vinni a tananyagot. Nem érdemes nagyon fix tervekkel érkezni, rugalmasságot követel az, hogy ezt a motivációt fenn tudjuk tartani.”
Lőrinc Katalin hozzátette, a nyári kurzus arról is szól, hogy a gyerekek belekóstolnak valami újba, a mesterek pedig nem elsősorban a hibákra, a javításra fókuszálnak.
„Dicsérni, lelkesíteni kell a gyerekeket! Megdicsérem őket és ettől tényleg jobban is teljesítenek. Nem hazudok, amikor azt mondom, hogy gyerekek, ez most milyen jó! Ez tényleg emeli náluk az adrenalint meg a teljesítményt.”
Fotók: Csillag Pál
Az MTE mestere a nyári kurzuson két különböző órát tart a résztvevő gyerekek számára, melyek oktatása is merőben eltér egymástól. A Graham technika óra menete hagyományos frontális módszeren alapszik, ahol az oktató bemutatja a gyakorlatot, megmagyarázza, szemlélteti, majd a diákok utána csinálják. Ettől eltérően az improvizáció órák során nincs helye a tanult sémáknak, Lőrinc Katalin úgy fogalmazott, nagyon résen kell lennie oktatóként.
„Folyamatosan reagálni kell arra, hogy ők hogyan reagálnak egy instrukcióra. Többnyire nem is mutatom meg, hacsak nem muszáj. Az a lényeg, hogy szemben a technikai órával, ahol nagyon fontos, hogy pontosan mutassam meg a gyakorlatot, itt legfeljebb ötletet adok.”
Végül a mesternő elárulta, kellemes meglepetésként érte a gyerekek hozzáállása az improvizáció órákkal kapcsolatban, felfigyelt arra mennyire eltérnek egymástól a generációk, és örömmel fogadta a nyári kurzuson résztvevők nyitottságát.
„Meglepődtem, szemlátomást változnak a generációk. Azt veszem észre, hogy ami tíz évvel ezelőtt még probléma volt, ma már nem az. Ha régen egy balettosztályba bement az ember és elkezdett ilyeneket mondani, hogy most akkor engedd el magad, mindenki leblokkolt, akkora fegyelem volt. Ma már ilyen problémát nem tapasztalok. A gyerekek nagyon nyitottak és már nincs olyan, hogy valakit leblokkol, ha nem tudja, mi fog pontosan történni. Olyan légkört teremtünk, immár évek óta, amelyben ezeket a korlátokat könnyen át lehet lépni.”
