Pas de trois: Németh Lili, Hotorán Gergő, Anastasija Dokic (Fotók: Csillag Pál)
Teltház előtt zajlanak a Magyar Táncművészeti Egyetem Diótörő keresztmetszet című előadásai. Komoly emberi és művészi teljesítmény, hogy az egyetem növendékei 11 nap alatt 21 alkalommal mutatják be a darabot a közönségnek. Dr. Macher Szilárd oktatási rektorhelyettessel beszélgettünk a most is futó sorozatról, a darab pedagógiai és művészi súlyáról.
„A Diótörő keresztmetszet című előadás hét éve született meg, mert egy korábbi Diótörő előadásunk, amely a Tháliában zajlott, megszűnt – kezdte a beszélgetést, az MTE rektorhelyettese. Úgy gondoltuk, a hagyományt folytatni kell, mert az előadás több szempontból is fontos. Fontos a hallgatóknak, de a most még a nézőtéren ülő esetleges leendő hallgatók számára is, tehát nem elhanyagolható a közönségnevelésben és az utánpótlás bevonzásában betöltött szerepe sem. Reményeink szerint az előadásunk kedvcsinálóként is működik. A nemrég elhunyt Schanda Beáta hívta fel a figyelmünket arra a készülődés folyamán, hogy a gyerekek kíváncsiságát könnyebb fenntartani egy számukra is megfelelő hosszúságú táncjátékkal. Ennek megfelelően hét éve a többnyire két felvonásban játszott balettből hoztunk létre egy egyfelvonásos darabot úgy, hogy a történet követhető legyen a gyerekek és a szülők számára egyaránt. Mindez hatalmas feladat volt, de Szakály Györggyel, Barna Mónikával hárman elvállaltuk a koreográfiát, és Szitt Melinda, Brieber Évával segítette a munkánkat. Az elmúlt hét év visszajelzései nagyon pozitívak. Idén is 21 előadást tartunk két hét alatt, az utolsót Cegléden. A darab szinte minden növendéknek – az előkészítőtől a végzős hallgatókig, tehát minden korosztálynak – komoly szerepeket és fejlődési lehetőséget biztosít minden esztendőben.”
Kéményseprő: Saito Hiraku
Az előadás idén először a november 29-i nyilvános főpróbán volt látható a Magyar Táncművészeti Egyetemen, a társulat (MTE Ifjúsági Táncegyüttes) utolsó előadása pedig december 11-én Cegléden lesz. A program azért alakult így, mert utána indul az Operettszínház produkciója, amelyben több MTE hallgató is szerepel. Macher Szilárd megemlítette, hogy hét év után az előadás elérkezett egy olyan pontra, amikor egy növendék „végig ért”, hiszen az első előadásban a kis Marikát táncoló Dobra Janka idén már Mária hercegnőt táncolja.
Szép példa mindez az idő múlására és a művésszé válásra, főképp, ha figyelembe vesszük, hogy Dobra Janka idén Tériné Horváth Margit-díjban részesült, és az egyetem másik kitüntetettje, az MTE Tehetségkövete elismerést kiérdemlő Kökény-Hámori Kamillal táncolják a főszerepeket több tehetséges páros mellett.
Dobra Janka és Kökény-Hámori Kamill
Persze lehetne még sorolni a rezdüléseket, elsőként talán azt, hogy a végzősők számára az utolsó fellépés a mostani, hogy a nagyok és a kicsik együtt szerepelnek, és hogy mekkora szerepe van a növendékek fejlődésében a sok előadásnak. Arra felvetésre, hogy a darabnak mi a titka, Macher Szilárd így válaszolt:
„Alapvetően az, hogy ez egy karácsonyi téma, és véleményem szerint 10-ből 9 embernek ez a kedvenc ünnepe. Ennek a balettnek ráadásul az 50-es évektől, tehát már a szocializmusban is nagy hagyománya volt, egyértelműen az orosz balett meghatározó hatása miatt. Az évtizedek alatt a Diótörő tradícióvá vált, egyre népszerűbb lett. Több helyen látható, sok-sok előadással fut, és számos családnál a karácsonyi készülődés részéve vált.”
Végül megkérdeztük, hogy Macher Szilárdnak milyen személyes emlékei vannak a darabról.
„Nekem, mint sok más területen, itt is rendhagyó a történetem. A Győri Balett iskolájában kezdtem tanulmányaimat, ahol nem volt Diótörő előadás. Azonban egyszer csak bemutattuk az Álmok ura című Markó-balettet, amiben a Diótörő zenéjére táncoltunk. Érdekes, hogy többek közt életem első nagy napilapban megjelenő fotóját köszönhetem ennek a darabnak. A Népszabadságban jelent meg a kép, amin egyedül szerepeltem, és egy nagyon pozitív képaláírás is született.
Utána, amikor már a Főiskolára jártam, sokszor találkoztam Vajnonen Diótörőjével. Amit azért megemlítenék, hogy ez volt az első komoly pas de deux-m, csupa nehéz emeléssel. Aztán, amikor bekerültem az Operába az egyik első szerepem az Egérkirály volt, amiért sok szép dicsértet kaptam a kollégáktól, mert komolyan vettem ezt a szerepet is, ami akkoriban nem volt mindig jellemző. Életem első igazi főszerepe is a Diótörő herceg volt. Meg kell vallanom, hogy számomra a Diótörők időszaka több szempontból ünnepi: december 20-án van a születésnapom, a karácsony közelsége is meghatározó, ráadásul hiszek abban, hogy komoly felelősség ez a darab. Felelősség, mert könnyen lehet, hogy egy-egy gyerek egy Diótörő előadás miatt szeretne táncos lenni, és mondjuk, Hercegnőként vagy repdeső hópehelyként képzeli el a jövőjét.”
A Diótörő keresztmetszet december 10-éig az MTE-n, december 11-én Cegléden látható még, és biztosan lesz jövőre is!
Magyar Állami Operaház: Végh Krisztina és Macher Szilárd a Diótörőben (Fotó Papp Dezső)
