Dr Mády Ferenc több évtizede indította útjára a mozgásbiológia tantárgyat a Magyar Táncművészeti Egyetemen, akkor még Főiskolán. Akkor is aktuális volt a megállapítás, de ma talán még inkább az, mely szerint a táncművészek terhelése az élsportolókéval vetekszik. Éppen ezért fontosak azok az oktatók, akik magas színvonalon viszik tovább Mády Ferenc és elődjeinek kezdeményezését és oktatják a hallgatók körében is igen népszerű tantárgyat az Egyetemen.
Fotó: Andrea P. Merlo
„Sajátos helyet foglal el a táncművészet életében az orvostudomány, az orvoslás. Itt a művészet szolgálatába állított gyakorlati tudománnyal találkozhatunk… Az oktatás területén elsősorban anatómiai és élettani ismeretek átadása szükséges a növendékek számára. Az alapfokú oktatásban az emberi testnek, mint a tánc alanyának és tárgyának bemutatása történik meg. Ez egy olyan szintű anatómiai oktatást jelent, mely egy 14-15 éves ember számára sem jelent nehézséget, mégis a tudományos eredményeknek megfelelően mutatja be az emberi testet – írja a Tánc az orvosi irodalomban c. munkájának bevezetőjében dr. Mády Ferenc.”
Szitt Melinda mesternő (Fotó: Csillag Pál)
Akkoriban a Magyar Táncművészeti Főiskola gimnáziumában évtizedek óta oktatták a „mozgásanatómiát”. Ehhez az első tankönyvet Dudich Endréné készítette. Később megfogalmazódott az igény, hogy a mozgásanatómia tantárgy mintegy előszobája legyen a főiskolai, később egyetemi oktatásba integrált mozgásbiológia és egészségtan oktatásának. Itt kell megemlíteni, ahogy dr. Mády Ferenc is teszi, hogy az első oktatási célú, orvosi jellegű munkát az 1970-es évek közepén Dr Nemessuri Mihály a Testnevelési Főiskola (TF) tanára jelentette meg. Ez jegyzet az anatómiát csak nagy vonalakban érintette, elsősorban élettani ismereteket adott. Szemléletében a táncos a sportolóval azonos elbírálás alá esik. Dr. Mády Ferenc Mozgásbiológia c. kötete 1995-ben jelent meg.
Fotó: Andrea P. Merlo
A rövid történeti visszatekintés talán rávilágít, hogy régóta van igény a táncművészek megfelelő oktatására és felkészítésére a fizikailag is megterhelő szakmára. Napjainkban a Mozgásbiológia tantárgyat többen is oktatják a Magyar Táncművészeti Egyetemen, más-más szemszögből.
- Almásy Csilla (gyógytornász, gerincspecialista),
- dr. Branstetter Gabriella (aneszteziológia-intenzív terápiás szakorvos, sportorvos-, háziorvos szakorvos, terápiás kutya felvezető),
- Szabó Bence (humánkineziológus),
- dr. Szitt Melinda, balettmester és
- Török Enikő (gyógytornász).
Elsőként a táncművészethez konkrétan kötődő balettmestert, dr. Szitt Melindát és a szintén az MTE-n végzettséget szerző dr. Branstetter Gabriellát kérdeztük a Mozgásbiológia fontosságáról.
Gabriella 2022 januárja óta a Magyar Táncművészeti Egyetem Pedagógia és Pszichológia Tanszékének óraadó oktatója, ahol a Mozgásbiológia tárgyat oktatja. Alapvetően orvosként dolgozik, akit minden szakterületében az emberi szervezet működésének és terhelhetőségének határterületei foglalkoztattak.
Szitt Melinda mesternő 2010 óta tanít a Magyar Táncművészeti Egyetemen. Első éveiben képességfejlesztést oktatott, ezt követően klasszikus balettet, a képességfejlesztés módszertanát, valamint klasszikus balett módszertant angol nyelven a külföldi hallgatóknak. Szitt Melinda elmondta, hogy a módszertani tárgyak oktatásában kiemelten fontos számára az egészségmegőrzés és a testtudat fejlesztése, melyeket a megfelelő gyakorlatok és az ezekhez kapcsolódó szemléletmód közvetítésével igyekszem átadni.
„Munkámat nagyban segíti mozgásbiológiát tanító kollégáim szakértelme, ugyanis az anatómiai és élettani alapokat ők adják át a hallgatóknak a módszertani tantárgyak megkezdése előtt.”
Fotó: Csillag Pál
Arra a felvetésre, hogy anno miért indították el a tantárgy oktatását az MTE-n, Szitt Melinda is megerősítette a bevezetésben leírtakat.
„A mozgásbiológiai ismeretek nélkülözhetetlenek egy leendő táncművész számára: segítségükkel a hallgató megismeri saját testének felépítését, biomechanikai működését, valamint azokat az élettani folyamatokat, életmódbeli szokásokat, melyek tudatos alkalmazásával javíthat teljesítményén. A pedagógusképzésben szintén meghatározó szerepet tölt be ez a tudás, hiszen a növendékek életkorához igazított, biztonságos és hatékony fejlesztés komoly felelősséggel jár. A megfelelő anatómiai és élettani háttérismeretek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a növendékek képességei kibontakozhassanak, teljesítményük fokozható legyen, és egy hosszú, sérülésmentes, sikeres pályát futhassanak be.”
Dr. Branstetter Gabriella ehhez még orvosi szempontból is hozzátett egy fontos megállapítást, amikor rávilágított, hogy „A mozgásbiológia a híd az anatómiai elmélet és a balett-termi gyakorlat között. Egy táncművésznek nemcsak azt kell tudnia, hogyan hajtson végre egy mozdulatot esztétikailag, hanem azt is értenie kell, mi történik eközben az izmaiban, ízületeiben vagy a keringési rendszerében. Ez a tudás segít a sérülésmegelőzésben, a regeneráció optimalizálásában és abban, hogy a leendő pedagógusok a növendékek életkori sajátosságaihoz igazítva tudják felépíteni a terhelést.”
A doktornő egyébként két féléves ciklusban oktatja a tárgyat, ami lehetővé teszi a téma mélyebb kibontását: az egyik félévben az élettan, a másikban pedig az anatómia áll a középpontban.
„Oktatásom során az orvosi precizitást ötvözöm a táncos szemlélettel, hiszen magam is elvégeztem a Magyar Táncművészeti Egyetemen a Táncos és Próbavezető, klasszikus balett BA szakot. Fontos szempont számomra a gyakorlatiasság: ne csak latin kifejezéseket tanuljanak a hallgatók, hanem értsék meg például a nyújtás élettani hátterét, az izomláz folyamatát vagy a táplálkozás hatását a teljesítményre. Mindig a “biztonságos tánc” elveit tartom szem előtt.”
A Szitt Melinda mesternő által oktatott tantárgy alkalmazott mozgásbiológia néven szerepel a művészképzésben. A tantárgy az anatómiai alapok, valamint a táncosokra jellemző biomechanikai törvényszerűségek gyakorlati alkalmazásának területeit foglalja magában, mellyel hozzájárul a hallgató önmaga fejlesztéséhez.
„A pedagógusképzésben a gimnasztikai képességfejlesztés tantárgy részeként tanítom a különböző korosztályokhoz és évfolyamokhoz igazodó, képességfejlesztő gyakorlatok módszertanát. Oktatói munkám fókuszában a prevenció, a testtudat kialakítása és a sokoldalúan képzett táncos test felépítése áll. Ennek megfelelően a tantárgy főbb témakörei a következők: a bemelegítés és levezetés módszertana, a spiráldinamika szemlélete és gyakorlati alkalmazása, a láb kidolgozása, az erősítés és nyújtás módszertana és gyakorlata, az állóképesség fejlesztése és módszerei.”
És végül talán azt sem árt megkérdezni, hogy a hallgatók, a fiatal táncművészek mennyire érdeklődnek a tantárgy iránt? Belátják-e, hogy a tudomány képes olyan válaszokat adni, amelyek a kiteljesedésüket nagyban segítik? Erre Branstetter Gabriella örömmel válaszolt, talán azért is, mert úgy tapasztalja, hogy a hallgatók részéről nagy az érdeklődés a tantárgy iránt.
„Úgy látom, hogy a hallgatók egyre inkább keresik a tudományos alapú válaszokat. Gyakran alakulnak ki interaktív beszélgetések az órákon, ahol saját tapasztalataikról vagy sérüléseikről kérdeznek. Sokan szeretnének szakdolgozatot írni nálam. Úgy látom, kezd beépülni a köztudatba, hogy a mozgásbiológiai ismeret nem “száraz tudomány”, hanem egy olyan eszköztár, ami segít abban, hogy jobban értsék önmagukat és később a leendő tanítványaikat is. Szerencsére terápiás- és személyi segítő kutyáimmal együtt oktatjuk a tantárgyat, így a tudomány mellett mindig jut idő egy kis kutyás „szelepelésre”. Azt gondolom, a legnépszerűbb tárgyat vihetem, vihetjük kiváló kollégáimmal az elméleti blokkból. Legnagyobb elismerés a hallgatóktól, hogy első év végén kérik, hogy legyen még egy év ebből a tárgyból.”
A nagy népszerűségre való tekintettel, nem csak még egy esztendő, még egy cikk is lesz erről a tantárgyról. Folytatjuk…
MD
