Október 19-én a Nemzeti Táncszínházban került sor a Magyar Táncművészeti Egyetem növendékeinek előadására. A Lépésről-lépésre Gálát, korábbi nevén a Jövő csillagai eseményt idén ősszel az egyetem pár héttel korábban rendezte, mint 2021-ben.
A Lépésről-lépésre Gálára megtelt a Nemzeti Táncszínház és az érdeklődés jót tett nézőnek és a fellépőknek egyaránt. Izgalmas este volt, amelyen a Magyar Táncművészeti Egyetem Táncművészképző Intézetének növendékei-hallgatói mutatták meg tudásukat, akiket évfolyamvezető mestereik készítettek fel. Egy oktatási intézményben mindig a szeptember az „újév”. A tanévet a rendszeres iskolai és próbamunka jellemzi; fellépések, versenyek, vizsgák várnak mindenkire, bármely szakirányon, bármelyik évfolyamban tanuljon is.
Fotók: Mészáros Csaba
Ezért is fontos az év eleji Jövő csillagai/Lépésről-lépésre Gála, ahol a növendékek nagyközönség előtt újra színpadra lépnek. Az év első nagyszínpadi fellépése tehát a tanulás szempontjából is hangsúlyos, ráadásul a teltházas esemény művészileg is izgalmas volt.
Már a kezdés is, amikor Lőrinc Katalin mesternő vezetésével a III. évfolyamos modern hallgatók a Nemzeti Táncszínház előterében Megtáncolt tér címmel figyelemfelkeltő performance-t tartottak. Az érkezőket így rögtön tánc fogadta. Azt is mondhatnánk: Szembe jött a művészet!
Lőrinc Katalin mesternő így beszélt erről a rendhagyó felütésről és a Lépésről-lépésre Gáláról.
„Mindig komoly kihívás egy gálaest nagyszínpadra állítása egyetlen nap alatt. Térbejárás, világítás, próba, majd előadás… Nem véletlen, hogy a fellépést még az iskolában alapos előkészületek előzik meg. Az október 19-i estünket a Nemzeti Táncszínházban a szokásosnál is különlegesebb eseménynek éltük meg: nemcsak azért, mert a pandémia ideje alatt több lehetőséget is ki kellett hagynunk, azért is, mert ki tudja, idén meddig léphetünk itt fel… Ezúttal is fokozottan figyelembe vettük a műsor összeállításánál a stílusok változatosságát (klasszikus, neoklasszikus, modern, kortárs, társastánc), és fontos volt, hogy látható legyen: hogyan alakul ez a matéria a 12 éves gyermektől a 19 évesig a tanulmányaik során. Hiszen valóban: Lépésről-lépésre… A közönség biztató tapssal, sőt egyes koreográfiáknál érezhetően őszinte örömkiáltásokkal jutalmazta a növendékeket. Pedig volt azért izgalom is – mindig van! -, ezúttal ki kellett cserélni a balettszőnyeget röviddel az előadás előtt, ami még rutinos művészeket is próbára tehet… Annyit még hozzá kell tennem, hogy a néptánc szakirány egy következő alkalommal mutatkozik majd meg, külön műsorban, – viszont volt egy kis „ráadás” a modern szakirány részéről: A Nemzeti Táncszínház óriási előterét mozogták be Lőrinszky Attila nagybőgőművész élő zenei improvizációira. A gyerekek gyakorlatban is megmutatták azt, hogy betanított tananyagok mellett immár a mai táncalkotás jellemző kihívása: a spontán, térspecifikus improvizáció is része a képzésüknek.”
Lőrinc Katalin mellett Barna Mónika mesternőt is megkérdeztük a Lépésről-lépésre Gáláról. Ő próbálta idén a Párizs Lángjait az első felvonásból és ő koreografálta és próbálta az utolsó darabot, a Tarantellát, amiben több évfolyam növendékei szerepeltek és komoly sikert aratott. A mesternő elsőként egy Émile Zola idézetet említett, mely szerint
„A művész semmit nem ér tehetség nélkül, de a tehetség semmit nem ér munka nélkül”.
A mesternő ezt követően így értékelte a növendékek előadását.
„Az előadás a Nemzeti Táncszínházban megmutatta a közönségnek, hogy a tehetség és az a sok-sok munka, amit a gyerekek és persze a felkészítő mesterek belefektettek a különböző produkciókba, mekkora sikert hoz. A taps, a siker motivál, hiszen a cél a „megmutatkozás” a száraz gyakorlatok és gyakorlás után. Minden növendéknek, hallgatónak fontosak az előadások, hiszen ezért dolgoznak a balett-teremben minden nap! Az egyetem célja, hogy biztosítsa a fellépési lehetőséget kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Az előadásban minden korosztály, többféle táncstílusban mutathatta meg magát. Szólók, duettek, csoportos számok, klasszikustól a modernig. Mivel én is felkészítő balettmestere voltam több produkciónak, így azt osztanám meg, hogy nekem mi volt a legfontosabb, amit a gyerekektől is kértem: szeressék a színpadot, a táncot, élvezzék minden pillanatát és ezt mutassák meg a közönségnek is! Szerintem sikerült!”
Szerintünk is! Gratulálunk a résztvevőknek, a mestereknek és további erőt és kitartást a 2022/2023-as tanévhez.
