Jacques Lecoq: A költői test

“Pedagógiámban a külső világ mindig elsőbbséget élvez a belső tapasztalásokkal szemben. A személyes lelkiállapotok föltárása a mi munkánkban kevésbé fontos. Túl sok az egó. A körülöttünk lévő élőlények és anyagok mozgását kell figyelni, meg azt, ahogy bennünk életre kelnek. A vízszintesből és függőlegesből kell kiindulni, a rajtunk kívül álló, sokszor megfoghatatlan dolgokból. Az ember a külső világ viszonylatában határozza meg önmagát. A tanítvány személyisége is ebben a viszonylatban mutatkozik meg. A kreativitás forrását nem a pszichológiai emlékek közt keresem, “a valóság és illúzió hangzavarában”. A megformált karakter jobban játszható, ha bizonyos távolságot tartok tőle. A színész sokszor rosszabbul alakítja azt a szerepet , ami túlságosan közel áll hozzá.Ilyenkor a szöveg egy részét megtartja magának, hangja elhalványul, é nem jut el a nézőkhöz. A meggyőződés és átélés önmagában nem elég – játszani kell.”

Jacques Lecoq világhírű, francia színházi ember fő művét tartja a kezében az olvasó. Lecoq egyike a nagy európai színészpedagógusoknak. Egész életét a tanításnak és kutatásnak szentelte, számos műfaji területet újított meg, meglátásaiból pedig olyan rendszert hozott létre, amelyben valóban minden mindennel összefügg. Jacques Lecoq 1956-ban nemzetközi iskolát alapított Párizsban. Ez a könyv róla és az Iskola két éves képzéséről szól.